Gréta elvarázsolt

Szeretek babákkal dolgozni, fotózni őket, vagy tanácsot adni velük kapcsolatban, de ritkán fogom én magam is kézbe őket. Természetesen ha az édesanya megkér rá, akkor segítek, de csak babusgatás ürügyén nem szoktam. Talán azért mert otthon van saját kettő akit gyömöszölhetek? Szóval ritkán fogok meg babákat, de tegnap úgy adódott, hogy Gréta a kezemben pihent, amíg az anyukája magára kötötte a hordozókendőt. És Gréta azonnal jól érezte magát nálam. Biztos az anyatej illatát érezte rajtam, de a mellkasomba fúrta magát és békésen szuszogni kezdett. Ha nem a fotózás végén vagyunk, és nem kell sietnem, még el is aludt volna rajtam. Az anyukája meg is jegyezte, hogy jól áll a kezemben a kislánya.
A fotózás során is ügyes volt, bár nem volt más feladata, mint hogy önmaga legyen. Korábban is éreztem már, hogy inkább a dokumentarista fotósorozat készítése áll hozzám közel, még ha babákról is van szó. Egyszerűen nem tetszettek azok a képeim melyeken a babák egyedül, egy kosárban, vagy sok szép anyag között feküdtek. Valami hiányzott róluk. Aztán szép lassan rájöttem, hogy nem valami, hanem valaki. Egy ölelő édesanya, egy szerelmesen néző apuka, vagy egy puszit adó testvér. Fogadjátok szeretettel a két hetes Gréta és az ő családja képeit.

                   

                   

                   

Áginap - tavaszváró

Bár ez a sorozat Ágiról ősszel készült, nekem mégis most tavaszi hangulatom lett tőle. Napsütéses rövid ujjú pólós, levendulás.
Ági nagyon készült a fotózásra, voltam nála ruhát válogatni, aztán a sminkeshez is együtt mentünk. Bár alapból is mosolygós, vidám csajszi, a sminktől még jobban ragyogott, így könnyű dolgom volt. A fotózást szerintem mindketten élveztük, hamar elszállt a másfél óra, majd megérkezett Ági családja és őket is bevontuk a buliba.

Január, február, itt a nyár

A karácsony előtti hajtást én személy szerint két hónapig pihenem. A január álmos, csendes. Februárban már ébredezünk, tavaszt várunk. Ránézek a blogra is. Húha, több mint fél év eltelt az utolsó bejegyzés óta. Pedig azért azóta fotóztunk ezt-azt. Pár percet töprengtem azon, hogy mi is legyen az idei első poszt, aztán visszanézve rájöttem, hogy adósságunk van.

Edina pocakjából június közepén előbújt Flórián és természetesen őt is lefotóztuk. Rájöttem, hogy a különböző anyagokba és tárgyak közé helyezett babák fotózása nem az én utam. Nincs semmi bajom azzal ha valaki azt a stílust képviseli, de engem mindig zavart valami azokban a képekben. Flórián fotózásakor jöttem rá, hogy mi. Számomra egy pici baba legtermészetesebb közege az édesanyja. Legyen a karján, a vállán vagy a mellén. Persze csináltunk egy-két portrét is a fiatalúrról és az apukájával is megörökítettük, de valahogy mégis Edina kezében volt igazán jó fotózni őt.