Szeretek babákkal dolgozni, fotózni őket, vagy tanácsot adni velük kapcsolatban, de ritkán fogom én magam is kézbe őket. Természetesen ha az édesanya megkér rá, akkor segítek, de csak babusgatás ürügyén nem szoktam. Talán azért mert otthon van saját kettő akit gyömöszölhetek? Szóval ritkán fogok meg babákat, de tegnap úgy adódott, hogy Gréta a kezemben pihent, amíg az anyukája magára kötötte a hordozókendőt. És Gréta azonnal jól érezte magát nálam. Biztos az anyatej illatát érezte rajtam, de a mellkasomba fúrta magát és békésen szuszogni kezdett. Ha nem a fotózás végén vagyunk, és nem kell sietnem, még el is aludt volna rajtam. Az anyukája meg is jegyezte, hogy jól áll a kezemben a kislánya.
A fotózás során is ügyes volt, bár nem volt más feladata, mint hogy önmaga legyen. Korábban is éreztem már, hogy inkább a dokumentarista fotósorozat készítése áll hozzám közel, még ha babákról is van szó. Egyszerűen nem tetszettek azok a képeim melyeken a babák egyedül, egy kosárban, vagy sok szép anyag között feküdtek. Valami hiányzott róluk. Aztán szép lassan rájöttem, hogy nem valami, hanem valaki. Egy ölelő édesanya, egy szerelmesen néző apuka, vagy egy puszit adó testvér. Fogadjátok szeretettel a két hetes Gréta és az ő családja képeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése