A karácsony előtti hajtást én személy szerint két hónapig pihenem. A január álmos, csendes. Februárban már ébredezünk, tavaszt várunk. Ránézek a blogra is. Húha, több mint fél év eltelt az utolsó bejegyzés óta. Pedig azért azóta fotóztunk ezt-azt. Pár percet töprengtem azon, hogy mi is legyen az idei első poszt, aztán visszanézve rájöttem, hogy adósságunk van.
Edina pocakjából június közepén előbújt Flórián és természetesen őt is lefotóztuk. Rájöttem, hogy a különböző anyagokba és tárgyak közé helyezett babák fotózása nem az én utam. Nincs semmi bajom azzal ha valaki azt a stílust képviseli, de engem mindig zavart valami azokban a képekben. Flórián fotózásakor jöttem rá, hogy mi. Számomra egy pici baba legtermészetesebb közege az édesanyja. Legyen a karján, a vállán vagy a mellén. Persze csináltunk egy-két portrét is a fiatalúrról és az apukájával is megörökítettük, de valahogy mégis Edina kezében volt igazán jó fotózni őt.
